This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Markides, Kyriacos C.: A ciprusi mágus (részlet) (Magus of Strovolos (detail) in Hungarian)

Portre of Markides, Kyriacos C.

Magus of Strovolos (detail) (Greek)

Exorcising the Nazi Spirits


I woke up early in the morning and began working on my field notes. I was not to see Daskalos until four o'clock that afternoon when a meeting was scheduled with his students. Daskalos told me the day before that he could not see me earlier because he had several errands.

At about eight o'clock the phone rang. It was Mato, a friend of my sister. She wanted to know whether I would be willing to arrange a meeting with Daskalos on behalf of some friends of hers. She said they were Jewish and had just arrived from Israel. Their daughter was having severe psychological problems. The medical doctors could do nothing and they had resorted to many psychiatrists but to no avail. The girl, I was told, was quite normal until one night when she dreamed of demons tormenting her. Since then she heard their voices and saw them in her dreams. She desperately needed help because her situation was deteriorating. This girl had come to Cyprus with her mother to visit an aunt. Mato asked whether it would be possible for me to arrange a meeting with Daskalos that very day.

After several phone calls I managed to locate Daskalos. We made an appointment for eleven thirty. By that time, he said, he would, be through with his errands. Mato arrived at our house with her friends shortly before the meeting with Daskalos. She introduced me to the three Jewish women, mother, daughter and aunt. They spoke broken English and, given their apparent uneasiness, carrying on a conversation with them was not easy. The girl appeared 'normal' but I noticed deep anxiety and sadness in her face.

It took us only fifteen minutes to drive to Daskalos' house. Mato did not come with us because she said she was petrified of 'these matters.' She had never met Daskalos but knew of his reputation as a specialist in the occult. The mere thought of him filled her with dread.

Daskalos was with Loizos, one of his close students who was studying medicine at the University of Athens. I asked the three women to introduce themselves. Then I briefly explained to Daskalos the nature of our visit. He made himself comfortable in his armchair and looked at the girl intensely.

`You have a talisman on you,' he said, 'right at the heart. It is a six-pointed star.'

I saw the faces of all three of the women lighting up. The girl's mother, in her heavily accented English, noted that underneath her daughter's dress, at the spot where Daskalos mentioned, there was, in fact, a talisman in the shape of David's star made for her daughter by a Jewish rabbi. This demonstration of psychic power by Daskalos apparently established in their eyes his credibility as a healer. He then asked Hadas, the girl, to describe to him what happened. With the help of her mother and aunt she explained that whenever they' come she felt that they took her soul away and that her body was dead. Whenever this happened she experienced pains in her stomach and in the back of her head.

`I am abnormal,' she concluded, 'these demons will not let me rest for a single moment.'

`How can you say you are abnormal,' Daskalos, interjected, `when you explain to me what happens to you in such a lucid and comprehensible manner?'

`This is what her mother believes,' said the aunt with excitement. 'It is all in her imagination.'

I noticed that Daskalos was not impressed with this diagnosis of the girl's predicament and continued asking questions.

'Did you ever ask these spirits who they were and what they wanted from you?'

`No, I did not,' Hadas replied.

`How old are you?'

`Twenty-six.' Actually she did not look to me more than twenty.

`What is your religion?'


`Close your eyes, please.' She apparently did not understand what Daskalos said and her aunt interpreted his words in Hebrew. Hadas showed eagerness to cooperate and closed her eyes while Daskalos focused on her face. In a few seconds she opened her eyes and Daskalos began to talk again.

'If you want me to help you,' he said, 'you must tell me whether you genuinely believe in God or not.'

'I do, I do,' the girl replied in earnest.

'Good! I could not have helped you otherwise.' Daskalos then offered his diagnosis of the problem.

`Your daughter,' he said to the mother, 'is not suffering from demonic possession.' Then he looked at me and continued, 'Neither is she possessed by elementals.' Finally addressing himself to Hadas he said, 'Those you see and whose voices you hear tormenting you are not illusions. They are human beings. They are Nazis.' I saw horror expressed in the faces of the three Jewish women. 'They are,' Daskalos continued, 'two spirits, husband and wife, who died during the bombardment of Hamburg by the Allies. They took part in the Holocaust and physically tortured a great number of Jews. When they departed to the other world they carried with them their hatred for Jews. So they managed to get possession of you at a time when their vibrations and yours were on the same frequency. The husband took possession of your solar plexus and the woman the chakra of your genitals. But they have not been able to take over the chakra of your brain. They have managed to send to the asylum four other Jewish women. But you need not be afraid because today we will cut the connection and send them away. Since your religion is Jewish we will do the exorcism in accordance with the Jewish Cabbala.'

 Daskalos then asked Loizos to go upstairs to the bedroom and fetch the White Eagle, a small statue Daskalos kept at his bedside. It was Daskalos' symbol of white magic, a very ancient mystical symbol, I found out later. Loizos was also instructed to bring along a silver six-pointed star, a gift to Daskalos, from a Jewish mystic. In its center there were inscriptions in Hebrew of the Ten Commandments. Daskalos, told Loizos that on his return to the living room he should have his hands crossed over his chest holding on one hand the White Eagle and on the other the six-pointed star. He also told Loizos not to utter a word while holding the two objects in that fashion. Loizos went upstairs and Daskalos began his preparations. He first lit a white candle and filled a glass of water which he placed on the table next to the candle. Then he got a piece of white paper and markers of various colors. He went into the Sanctum and brought back the Unpainted Sword, kissed it and placed it over the paper. When Loizos returned, looking somber and silent just as he had been told, Daskalos took the statue,placed it next to the candle, and held the six-pointed star with his other hand.

`Come forward,' he said to the girl. She stood up and came close to the table.

'Can you read Hebrew?' Daskalos asked.

'Yes,' said the girl softly. Then Daskalos extended his arm and held the six-pointed star firmly  in front of her face. He asked her to read aloud the Ten Commandments. After she had finished, he gave her the six-pointed star and told her to sit down and hold it with her right hand tightly over her heart.

'Repeat after me,' Daskalos commanded, 'Shalom Alehem, Shalom Alehem.'

'Shalom Alehem, Shalom Alehem,' the girl repeated it in a broken voice. I noticed a look of awe in the eyes of the other two women upon hearing the Hebrew words.

Daskalos then sat in front of his desk, kissed the Unpointed Sword, and asked Hadas to do likewise. Then he asked her to begin a prayer she knew in Hebrew. While she recited her prayer, Daskalos continued to murmur 'Shalom Alehem, Shalom Alehem' and using the Unpointed Sword and .a red marker he began to draw several lines that appeared to me like several six-pointed stars, one almost on top of the other. His movements were slow and determined. After a few minutes he stopped murmuring 'Shalom Alehem' and began talking slowly while still drawing the red lines. I could not make out what he was saying. I could only see his lips moving. Loizos was standing behind Daskalos and joined irl murmuring monot­onously 'Shalom Alehem' while his eyes were fixed on Daskalos' drawings. Hadas continued her prayer, held the six-.pointed star firmly against her chest, and focused her gaze on the flame as Daskalos had instructed her to do. I noticed the other two women were sitting on the couch next to each other holding firmly each other's hand and watching with watery eyes what was going on. It was an emotional scene. At that moment Daskalos, appeared more like a rabbi than a Greek Cypriot medicine man. By following Jewish mystical procedures he apparently eased the tension of the Jewish women, making it easier. for them to participate meaningfully in the healing session. I suppose had the girl been a Muslim he would have followed Sufi methods to accomplish the same task.

`No, you are not Christians. You are swine. No pity on you,' he said in English with a loud severe voice, while concentrating on the flame and moving his hands around it. The flame was behaving in a rather strange manner. I had noticed this procedure on several occasions. Daskalos would concentrate, his eyes on the candle and from a distance, usually two to three feet away, he would move his palm rapidly left and right in a trembling fashion. As he was doing this, the flame would become thin and elongated, black smoke flying away from its rip. Then it would shrink and vacillate violently. The flame appeared to respond to Daskalos' hand movements. Subsequently he would bring his palm forward and pass it over the flame as if trying to grasp it. He would then open his fist right over his drawings as if throwing something onto the paper, murmuring words no one could hear.

Daskalos shook his head disapprovingly while focusing and working on the candle's flame. 'They are stubborn,' he said, as if to inform his audience of the difficulties he was facing. 'No, you are not Christians,' he repeated loudly and severely, 'I am Jewish now! Shalom Alehem.'

Daskalos spent about twenty minutes working with the flame, a rather long period in comparison with other times that I had witnessed similar procedures. When he stopped 1 saw an expression of relief and satisfaction on his face. I also observed that the moment he stopped working with the flame it became still.

Hadas continued to repeat her prayer and Daskalos folded the white paper in the shape of a triangle. He then placed the edge of the folded paper over the flame, setting it on fire. Loizos, who was still murmuring 'Shalom Alehem,' took the burning paper from Daskalos' hands and placed it outside in a special container until it burned completely. Daskalos then asked the girl to put out the flame herself and then drink of the `magnetized' water.

`You have nothing to worry about from now on,' he declared authoritatively. 'They can no longer harm you or anyone else. Both of them are now gone to a place where they can rest in peace until they come to their senses. You may still feel heavy in the head but do not worry. These are the aftereffects that will gradually go away. But they can never again take possession of your aura. They may try to affect you telepathically but they cannot take possession of you. If you feel them near you, just say the prayer you have been saying here and concentrate on the flame of the white candle. The moment you do that they will be scared and will go awa '

Uploaded byP. T.
Source of the quotationMagus of Strovolos

A ciprusi mágus (részlet) (Hungarian)

A náci szellemek kiűzése


Kora reggel ébredtem és munkámmal kapcsolatos jegyzeteimen kezdtem dolgozni. Úgy volt, hogy a tanítványok délután négykor tartandó összejövetele előtt nem látom Daszkaloszt. Előző nap azt mondta nekem, hogy korábban nem találkozhatunk, mivel többféle megbízatása van.

Nyolc óra körül megcsörrent a telefon. Maro volt, nővérem egy barátnője. Azért hívott, hogy nem tudnám-e barátait összehozni Daszkalosszal. Azt mondta, zsidó, épp most érkeztek Izraelből. Lányuknak komoly pszichés problémája volt. A hagyományos orvosok nem tudtak tenni semmit, a család már több pszichiáterhez fordult segítségért, de eredménytelenül. Azt mesélte Maro, hogy a lány teljesen normális volt mindaddig, míg egy éjszaka démonokkal nem álmodott, akik gyötörték őt. Onnantól kezdve hallotta hangjukat, és álmában látta őket. Kétségbeesetten keresett segítséget, mivel helyzete igencsak tönkretette őt. Ez a lány anyjával jött Ciprusra, hogy meglátogassa egyik nagynénjét. Maro azt kérdezte tőlem, lehetséges-e, hogy még aznapra összehozzak egy találkozót Daszkalosszal?

Néhány telefonhívás után sikerült megtalálnom Daszkaloszt. Fél tizenkettőre beszéltük meg a találkozót. Azt mondta, erre az időre végez a dolgaival. Maro és barátai nem sokkal a megbeszélt idő előtt érkeztek meg házunkhoz. Bemutatott a három zsidó nőnek, az anyának, a lánynak és a nagynéninek. Törve beszélték az angolt, nyilvánvaló zavarukat is számításba véve nem volt könnyű szót érteni velük.

A lány „normálisnak” tűnt, de arcán mély szorongást és szomorúságot fedeztem fel.

Mindössze 15 percünkbe került, hogy Daszkalosz házához hajtsunk. Maro nem jött velünk, azt mondta – ő retteg az „ilyen ügyektől”. Sohasem találkozott Daszkalosszal, de hírből ismerte őt, mint az okkult tudományok specialistáját. Daszkalosznak már a gondolata is rémülettel töltötte el.

Daszkalosz Loiszosszal volt, közeli tanítványainak egyikével, aki az athéni egyetem orvostudományi karára járt. Megkértem a három őt, hogy mutatkozzanak be. Ezt követően röviden felvázoltam Daszkalosznak látogatásunk célját. Ő kényelmesen elhelyezkedett karosszékében, s fürkészően a lányra nézett.

- Van rajtad egy talizmán – mondta. – Épp a szíved felett. Egy hatágú csillag.

Láttam, amint mindhárom nő arca felragyog. A lány anyja tört angolsággal megjegyezte, hogy lánya ruhája alatt, ott, ahol mondta valóban van egy talizmán, egy Dávid-csillag, amit egy zsidó rabbi készített a lány számára. Pszichés erőinek e demonstrációja láthatóan megalapozta Daszkalosz gyógyító tekintélyét. Daszkalosz ekkor megkérte Hadaszt, a lányt, írja le, mi történt. Anyja és nagynénje segítségével a lány elmagyarázta, hogy amikor „Ők” megjöttek, úgy érezte, elviszik a lelkét, s a teste meghal. Ahányszor ez történt, mindig fájdalmat érzett a gyomrában és feje hátsó részében.

- Nem vagyok normális – mondta végül -, ezek a démonok nem hagynak egy perc nyugtot sem többé.

- Hogy mondhatod, hogy nem vagy normális – szakította félbe Daszkalosz -, amikor ilyen világosan és érthetően mondod el nekem a történteket?

- Ezt gondolja az anyja is – mondta izgatottan a nagynéni, - Mindez csupán képzelgés.

Észrevettem, hogy Daszkalosz nem volt elragadtatva ettől a diagnózistól, és folytatta a kérdezősködést.

- Megkérdeztet-e valaha is ezeket a szellemeket, kicsodák és mit akarnak tőled?

- Nem, nem kérdeztem – válaszolt Hadasz.

- Mennyi idős vagy?

- Huszonhat éves.

Én nem adtam volna neki húsznál többet.

- Milyen vallású vagy?

- Zsidó.

- Csukd be a szemed, kérlek.

A lány láthatóan nem értette, mit mondott Daszkalosz, s nagynénje lefordította neki ivritre Daszkalosz szavait. Hadasz készségesen együttműködött és becsukta a szemét, miközben Daszkalosz merően nézte arcát.

Pár pillanat múlva a lány kinyitotta s szemét, és Daszkalosz ismét beszélni kezdett.

- Ha azt akarod, hogy segítsek rajtad – mondta -, mondd meg, igazán hiszel-e Istenben?

- Hiszek, hiszek – felelte határozottan a lány.

- Jól. Másként nem tudtam volna segíteni neked.

Ezt követően Daszkalosz elmondta, hogyan látja ő a problémát.

- Az ön lányát – mondta az anyának – nem démonok szállták meg.

Majd rám nézett, s folytatta: - Elementálok sem szállták meg.

Végül Hadasz felé fordulva azt mondta: - Azok, akik gyötörnek, akiket látsz, akiknek a hangját hallod, nem illúziók. Emberi lények ők. Nácik.

Láttam, amint a három zsidó nő arcára kiül a rémület.

- Ők – folytatta Daszkalosz – két szellem férj és feleség, akik Hamburgban haltak meg, amikor a szövetségesek bombázták a várost. Részt vettek a holokausztban, és fizikailag megkínoztak igen sok zsidót. Amikor átköltöztek a másvilágra, magukkal vitték zsidógyűlöletüket. Úgyhogy sikeresen megszálltak téged egy olyan időpontban, amikor vibrációitok azonos frekvencián voltak. A férj a napfonatodat (plexus solaris) szállta meg, a feleség pedig nemi szerveid csakráját (szakrális csakra). Nem voltak képesek azonban birtokba venni agyi csakrádat (koronacsakra). Addig mesterkedtek, míg négy másik zsidó nőt elmegyógyintézetbe nem juttattak. Neked azonban nem kell félned, mert ma elvágjuk ezt a kapcsolatot köztük és közted, és elküldjük őket. Mivel zsidó vallású vagy, a szelleműzést a zsidó kabbalának megfelelően hajtjuk végre.

Ekkor Daszkalosz megkérte Loiszoszt, menjen fel a hálószobába, s hozza ide a Fehér Sast, egy kis szobrot, melyet Daszkalosz az ágya mellett tartott. Ez Daszkalosz fehér mágiát szimbolizáló eszköze volt, mint később megtudtam, egy nagyon ősi, misztikus szimbólum. Loiszoszt utasította arra is, hogy hozza magával az ezüstből készült hatágú csillagot, amit Daszkalosz egy zsidó misztikustól kapott ajándékba.

Daszkalosz azt mondta Loiszosznak, hogy amikor visszatér a nappaliba, karba tett kézzel jöjjön, egyik kezében a Fehér Sas, másikban a hatágú csillag legyen. Hozzátette, hogy míg e két tárgyat kezében tartja, egy szót se ejtsen ki. Loiszosz felment, és Daszkalosz hozzákezdett az előkészületekhez. Először meggyújtott egy fehér gyertyát, kitöltött egy pohár vizet, amit a gyertya mellé helyezett az asztalra. Ekkor egy fehér papírt és különböző színű filctollakat vett elő. Bement a szentélybe, kihozta a Tompa Kardot, megcsókolta, s a papírra fektette. Amikor Loiszosz visszatért, komoran és csendesen, Daszkalosz utasításainak megfelelően Daszkalosz elvette tőle a szobrot, a gyertya mellé állította, s másik kezében a hatágú csillagot tartotta.

- Gyere közelebb – szólt a lánynak. Az felállt, és az asztalhoz lépett.

- Tudsz héberül olvasni? – kérdezte Daszkalosz.

- Igen – felelt félénken a lány.

Ekkor Daszkalosz kinyújtotta karját, és a hatágú csillagot egyenesen a lány arca elé tartotta. Megkérte őt, olvassa fel a Tízparancsolatot. Amikor a lány befejezte, Daszkalosz odaadta neki a hatágú csillagot, megkérte, üljön le, és jobb kezével tartsa azt szorosan a szíve felett.

- Mondd utánam – szólította fel Daszkalosz -, „Salamon Aleihem, Salom Aleihem – ismételte a lány megtört hangon.

A másik két nő tekintetében félelemmel vegyes áhítatot vettem észre a héber szavak elhangzásakor. Ekkor Daszkalosz megkérte a lányt, mondjon el egy héber imát, amit ismer. Miközben a lány mondta imáját, Daszkalosz folyamatosan mormolta a „Salom Aleihem, Salom Aleinem” szavakat, és a tompa élű kard segítségével, a piros filctollal vonalakat kezdett rajzolni, melyek olybá tűntek, mint több hatágú csillag, szinte egymás hegyén-hátán. Mozdulatai lassúak és határozottak voltak. Pár perc múlva abbahagyta a „Salom Aleihem” mormolását, s miközben még mindig rajzolta a vörös vonalakat, lassan elkezdett beszélni. Nem tudtam kivenni, mit mond, csupán azt láttam, hogy ajkai mozognak. Loiszosz Daszkalosz mögött állt, s csatlakozott hozzá a „SalomAleihem” monoton mormolásában, míg szemével Daszkalosz rajzait követte. Hadasz folytatta imáját, a hatágú csillagot szilárdan tartotta szíve felett, tekintetét a gyertyalángra szegezte, Daszkalosz utasításának megfelelően. A két másik nő egymás mellett ült a kanapén, szorosan fogták egymás kezét, és könnyes szemmel követték az eseményeket. Itt érzelmi történések zajlottak. Daszkalosz sokkal inkább hasonlított rabbira, mint ciprusi javasemberre. A zsidó misztikus eljárások követésével láthatóan enyhítette a zsidó nők feszültségét, megkönnyítve számukra, hogy a gyógyító ülésen valóban jelen legyenek. Feltételeztem, hogy ha a lány muszlim lett volna, akkor Daszkalosz a szúfi módszereket követte volna ugyanezen cél elérése érdekében.

- Nem, ti nem vagytok keresztények! Disznók vagytok! Számotokra nincs részvét! – mondta angolul, emelt, szigorú hangon, miközben a lángra összpontosított, s kezeit körülötte mozgatta. A láng elég különösen viselkedett. Ezt a procedúrát többször is megfigyeltem. Daszkalosz egy bizonyos távolságból nézett a lángra, majd tenyerét gyorsan vibrálva jobbra-balra mozgatta. Ezekre a mozdulatokra a láng elkeskenyedett, megnyúlt, s csúcsáról fekete füst szállt el. Majd összezsugorodott és hevesen villódzott. Úgy tűnt, hogy a láng Daszkalosz kézmozdulataira válaszol. Ezt követően Daszkalosz előrehozta tenyerét, s átvezette a lángon, mintha nyúlna utána, majd rajzai felett kinyitotta öklét, mintha valamit a papírra dobna, miközben olyan szavakat mormolt, melyeket senki sem hallott.

Daszkalosz, miközben a gyertyalángra összpontosította tekintetét, s a lánggal dolgozott, rosszallóan megrázta fejét.

- Makacsok – mondta, mintha tudtára adná a hallgatóságnak a nehézségeket, amelyekkel találkozott. – Nem, ti nem vagytok keresztények! – ismételte hangosan és szigorúan. – Én most zsidó vagyok, Salom Aleihem.

Daszkalosz körülbelül húsz percig munkálkodott a lánggal, ami az általam eddig látott hasonló procedúrákhoz képest meglehetősen hosszú időnek tűnt.

Amikor befejezte, arcára kiült a megkönnyebbülés és megelégedettség. Azt is megfigyeltem, hogy a láng, amint befejezte vele munkáját, megnyugodott.

Hadaz folytatta imáját. Daszkalosz pedig háromszög alakba hajtogatta a fehér papírt. Ekkor az összehajtogatott papír csücskét a láng felé tartotta, hogy meggyújtsa. Loiszosz, aki még mindig mormolta a „Salom Aleihem”-et, elvette Daszkalosz kezéből az égő papírt, kivitte és berakta egy különleges tartóba, hogy ott égjen végig. Daszkalosz ekkor megkérte a lányt, oltsa el a lángot, majd igyék a magnetizált vízből.

- Mostantól kezdve nincs miért aggódnod – jelentette ki magabiztosan. – Többé nem árthatnak sem neked, sem másnak. Mindketten elmentek egy olyan helyre, ahol biztosan pihenhetnek, amíg magukhoz térnek. A fejed még biztos nehéz, de ne aggódj. Ezek csak utóhatások, és fokozatosan el fognak múlni. Ám ők soha többé nem keríthetik birtokukba az aurádat. Ha a közeledben érzed őket, csak mondd el az imát, amit itt mondtál, és összpontosíts a fehér gyertya lángjára. Abban a minutában, mihelyt ezt teszed, megrémülnek és elmennek.

Uploaded byP. T.
PublisherÉdesvíz Kiadó
Source of the quotationA ciprusi mágus
Publication date