Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Szymborska, Wisława: 1973. május 16. (Dnia 16 maja 1973 roku Magyar nyelven)

Szymborska, Wisława portréja

Dnia 16 maja 1973 roku (Lengyel)

Jedna z tych wielu dat,
kóre nie mówią mi już nic.

Dokąd w tym dniu chodziłam.
co robiłam - nie wiem. 

Gdyby w pobliżu popełniono zbrodnię 
- nie miałabym alibi. 

Słońce błysło i zgasło 
poza moją uwagą. 
Ziemia się obróciła 
bez wzmianki w notesie. 

Lżej by mi było myśleć, 
że umarłam na krótko, 
niż że nic nie pamiętam, 
choć żyłam bez przerwy. 

Nie byłam przecież duchem, 
oddychałam, jadłam, 
stawiałam kroki, 
które było słychać, 
a ślady moich palców 
musiały zostać na klamkach. 

Odbijałam się w lustrze. 
Miałam na sobie coś w jakimś kolorze. 
Na pewno kilku ludzi mnie widziało. 
Może w tym dniu 
znalazłam rzecz zgubioną wczesniej. 
Może zgubiłam znalezioną później. 

Wypełniały mnie uczucia i wrażenia. 
Teraz to wszystko 
jak kropki w nawiasie. 

Gdzie się zaszyłam, 
Gdzie się pochowałam - 
to nawet niezła sztuczka 
tak samej sobie zejśc z oczu. 

Potrząsam pamięcią - 
może coś w jej gałęziach 
uśpione od lat 
poderwie się z furkotem. 

Nie. 
Najwyraźniej za dużo wymagam, 
bo aż jednej sekundy. 


1973. május 16. (Magyar)

Egy nap a sok közül, amely
már nem mond semmit.

Hova mentem ezen a napon,
mit csináltam – nem tudom.

Hogyha a közelben bűntényt követnek el
– nekem nem lett volna alibim.

A nap felragyogott majd kihunyt
figyelmem ellenére is.
A Föld forgásáról
nem tesz említést a noteszem.

Inkább gondoltam volna,
hogy egy időre meghalok,
mint, hogy éltem, szüntelen,
semmire sem emlékezve.

Hiszen nem voltam szellem,
lélegeztem, ettem,
sétáltam, lépéseimnek
még volt hangja,
és ujjlenyomatom is
ottmaradt a kilincseken.

Tükörképemet láttam.
Hordtam valami rongyot, ilyen-olyan színben.
Néhány ember biztosan látott.

Talán ezen a napon
találtam meg egy korábban elveszett dolgot.
Talán később elvesztem, amit megtaláltam.

Tele voltam érzésekkel és megérzésekkel.
Most ez minden,
akár a zárójelben a pontok.

Hol rejtőztem el,
mibe temetkeztem bele,
nem is lenne rossz csel,
hogy saját szemem elől is eltűnjek.

Felrázom az emlékeimet –
talán amik azokon az ágakon
évek óta nyugszanak,
izgalomba fognak jönni.

Nem.
Őszintén túl sokat követelek,
csupán egyetlen másodpercet.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://versumonline.hu/vers/wislawa-szymborska-1973-majus-16/

minimap