Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dsida Jenő: Lamento (Siralom Olasz nyelven)

Dsida Jenő portréja

Siralom (Magyar)

Elbújt előlünk az irgalom napja,
ronggyá olvastuk már a bibliát,
s a harsonás, ítéletes világvége,
ki tudja, merre még. 

Az őszre tél és újra nyár -
ha fűtjük is, hideg a szobánk.
Plátót és Kantot betéve tudjuk,
odvasakat ásítunk.

Mintha pályaudvaron ülnénk,
únosan valami vonatra várva.
A bölcsebbek mereven mosolyognak:
ők már tudják, hogy semmi se jön.

De jaj lenne nekik, ha mondanák,
ezer jaj, hogyha nevetnének:
A tömlöcökben nem fér el a jajgatás,
az őrültek háza zsúfolva van.

Unatkozó emberek karácsonyfát
gyújtottak a főtér közepén.
Belefürdünk gyermekesen a lángba.
Egy sovány pap beszél.

Azt mondja, hogy sokat kellene sírnunk,
nagyon rosszak vagyunk.
S mi letérdepelünk és kórusban zokogunk:
Miserere! Miserere! Miserere!

 

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/

Lamento (Olasz)

Davanti a noi s'è nascosto il giorno della clemenza,
a forza di leggere s’è sbrindellata la bibbia,
lo squillante annuncio del giudizio finale
chissà dove si trova ancora.
 
L’autunno, l’inverno, poi di nuovo estate –
seppur riscaldata, la nostra stanza è fredda.
Platone e Cant ormai sappiamo a memoria,
facciamo grandi sbadigli dalla noia.
 
Come se stessimo seduti alla stazione,
aspettando qualche treno svogliatamente.
I più saggi, con un sorriso irrigidito:
loro lo sanno già, che non verrà niente.
 
Ma guai a loro se lo dicessero ad alta voce,
mille volte guai se osassero ridere:
nelle prigioni non ci stanno più i lamenti,
e i manicomi sono strapieni. 
 
Uomini annoiati in piazza principale
hanno acceso un albero di natale.
Come bambini ci deliziamo nella sua luce.
Or sta parlando un smunto prete.
 
Dice che dovremmo piangere molto,
siamo tanto cattivi.
Noi ci prostriamo e piangiamo in coro:
Miserere! Miserere! Miserere!
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap