Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hervay Gizella: Canto a tre voci (Ének három hangra Olasz nyelven)

Hervay Gizella portréja

Ének három hangra (Magyar)

I

Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.

Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.

Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.

II

A kő a napról álmodik,
A nap a kőről álmodik,

A víz a földről álmodik,
A föld a vízről álmodik,

Az ember a mindenségről álmodik,
A mindenség az emberről álmodik.

A virág a vízbe vándorol,
A hold a halálba vándorol,
A lélek a lélekhez vándorol.

Kővé válna a nap,
Nappá válna a kő,
Emberré válna az ember.

III

Az ember csak akkor döbben a világra,
ha rákényszerül.

Magára kell maradnia, hogy megértse:
nincs egyedül.

Csak akkor döbben önmagára,
ha szükség van minden erejére,
meg kell nyernie a harcot,
nem állhat félre.

Kénytelen hős lenni, mert gyenge,
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember –
kénytelen emberré válni
az embertelen küzdelemben.



FeltöltőCZIRE Szabolcs
KiadóKriterion Könyvkiadó Kolozsvár
Az idézet forrásaAz idő körei

Canto a tre voci (Olasz)

 
I.

L’umo griderebbe disperatamente,
la sua parola diventa un canto,
solo l’animale ustola,
se non è libero a guaire.

Solo l’uomo tace,
se non può lamentarsi infinitamente,
solo l’uomo canta,
finché dal lamento si salva.

Solo l’uomo tace,
l’animale ustola dal dolore,
solo l’uomo canta:
creando gioia dal dolore.

 
II.

La pietra sogna il sole,
Il sole sogna la pietra,

L’acqua sogna la terra,
La terra sogna l’acqua,

L’uomo sogna l’universo,
L’universo sogna l’uomo,

Il fiore migra nell’acqua,
La luna migra nella morte,
L’anima dall’anima migra.

Il sole si trasformerebbe in pietra,
E la pietra diventerebbe sole,
L’uomo diventerebbe uomo.

 
III.

L’uomo s’accorge del mondo,
solo se è costretto.

Deve rimanere solo per poter’ capire:
non è solo.

S’accorge di sé stesso solo quando
ha bisogno di tutte le sue forze,
che deve vincere la lotta,
non può starsene in disparte.

E’ costretto esser’ eroe, perché è fragile,
ma suona più bello, più sincero ch’è uomo –
è costretto diventare uomo,
nella lotta disumana.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap