Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hölderlin, Friedrich: Az ifju a bölcs tanácsadókhoz (Der Jüngling an die klugen Ratgeber Magyar nyelven)

Hölderlin, Friedrich portréja

Der Jüngling an die klugen Ratgeber (Német)

Ich sollte ruhn? Ich soll die Liebe zwingen,

Die feurigfroh nach hoher Schöne strebt?

Ich soll mein Schwanenlied am Grabe singen,

Wo ihr so gern lebendig uns begräbt?

O schonet mein! Allmächtig fortgezogen,

Muß immerhin des Lebens frische Flut

Mit Ungeduld im engen Bette wogen,

Bis sie im heimatlichen Meere ruht.

 

Des Weins Gewächs verschmäht die kühlen Tale,

Hesperiens beglückter Garten bringt

Die goldnen Früchte nur im heißen Strahle,

Der, wie ein Pfeil, ins Herz der Erde dringt.

Was sänftiget ihr dann, wenn in den Ketten

Der ehrnen Zeit die Seele mir entbrennt,

Was nimmt ihr mir, den nur die Kämpfe retten,

Ihr Weichlinge! mein glühend Element?

 

Das Leben ist zum Tode nicht erkoren,

Zum Schlafe nicht der Gott, der uns entflammt,

Zum Joch ist nicht der Herrliche geboren,

Der Genius, der aus dem Aether stammt;

Er kommt herab; er taucht sich, wie zum Bade,

In des Jahrhunderts Strom und glücklich raubt

Auf eine Zeit den Schwimmer die Najade,

Doch hebt er heitrer bald sein leuchtend Haupt.

 

Drum laßt die Lust, das Große zu verderben,

Und geht und sprecht von eurem Glücke nicht!

Pflanzt keinen Zedernbaum in eure Scherben!

Nimmt keinen Geist in eure Söldnerspflicht!

Versucht es nicht, das Sonnenroß zu lähmen!

Laßt immerhin den Sternen ihre Bahn!

Und mir, mir ratet nicht, mich zu bequemen,

Und macht mich nicht den Knechten untertan.

 

Und könnt ihr ja das Schöne nicht ertragen,

So führt den Krieg mit offner Kraft und Tat!

Sonst ward der Schwärmer doch ans Kreuz geschlagen,

Jetzt mordet ihn der sanfte kluge Rat;

Wie manchen habt ihr herrlich zubereitet

Fürs Reich der Not! wie oft auf euern Sand

Den hoffnungsfrohen Steuermann verleitet

Auf kühner Fahrt ins warme Morgenland!

 

Umsonst! mich hält die dürre Zeit vergebens,

Und mein Jahrhundert ist mir Züchtigung;

Ich sehne mich ins grüne Feld des Lebens

Und in den Himmel der Begeisterung;

Begrabt sie nur, ihr Toten, eure Toten,

Und preist das Menschenwerk und scheltet nur!

Doch reift in mir, so wie mein Herz geboten,

Die schöne, die lebendige Natur.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zeno.org

Az ifju a bölcs tanácsadókhoz (Magyar)

Maradjak békén? Fékezzem szerelmem,

mely nemes szépségért ujjongva ég?

Sír szélén hattyudalom énekeljem,

hiszen eltemetnétek élve még?

Kiméljetek! Hatalmas áramában

a friss élet előtt nem lehet út,

türelmetlen száguld szűk folyamágyban,

míg a nyugalmas tengerbe befut.

 

Hűs völgyben szölőtőke meg nem élhet,

aranyló almát a Heszperidák

boldog kertje tűző sugárban érlel,

a föld szivébe ha küldi nyilát.

Miért fékezitek, hogyha felizzik

időnk láncaiban, a lelkemet?

Miért veszitek el harcom, ti mind, kik

puhányok vagytok! életelemem?

 

Az élet nem rendeltetett halálra,

sem alvásra isten, ki lángra gyujt,

ki dicsőn született, nem iga várja,

az éterből érkező géniuszt;

leszáll; mint fürdőbe, merül a század

árjába, víg najád sodorja épp

az úszót rövid időre magával,

de ő kiemeli fénylőn fejét.

 

A nagyságot ne pusztitsátok egyre,

ne dícsérjétek boldogságotok!

Ne ültessetek cédrust cserepekbe!

Szellemet zsoldba ne fogadjatok!

A nap paripáját hiába vágytok

fékezni s égi csillagsereget!

S nekem, nekem ne adjatok tanácsot,

kezes szolgává senki sem tehet.

 

S ha már a szépet el nem tűritek, mért

nem küzdtök nyílt sisakkal legalább!

A rajongót egykor megfeszitették,

keresztje most a bölcs, szelíd tanács.

Mily pazarul adtátok egyeseknek

a nyomor honát! s hányszor vittetek

zátonyra hajóst, aki útrakelt, mert

merészen hitte, várja Napkelet!

 

Zord időm fogva tart, ámde hiába!

Századom fenyitése hasztalan;

mert engem hív az élet zöld viránya,

hol lelkesültség mennyországa van.

Ember alkotását dicsérve, szidva,     

ti holtak, temessetek holtakat!          

Míg énbennem érik, szivem szerint a

természet s élő, szép parancsot ad.    



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. G.

minimap