Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hölderlin, Friedrich: Esti fantázia (Abendphantasie Magyar nyelven)

Hölderlin, Friedrich portréja

Abendphantasie (Német)

Vor seiner Hütte ruhig im Schatten sitzt

Der Pflüger, dem Genügsamen raucht sein Herd.

  Gastfreundlich tönt dem Wanderer im

      Friedlichen Dorfe die Abendglocke.

 

Wohl kehren itzt die Schiffer zum Hafen auch,

In fernen Städten, fröhlich verrauscht des Markts

   Geschäftger Lärm; in stiller Laube

      Glänzt das gesellige Mahl den Freunden.

 

Wohin denn ich? Es leben die Sterblichen

Von Lohn und Arbeit; wechselnd in Müh' und Ruh

   Ist alles freudig; warum schläft denn

      Nimmer nur mir in der Brust der Stachel?

 

Am Abendhimmel blühet ein Frühling auf;

Unzählig blühn die Rosen und ruhig scheint

   Die goldne Welt; o dorthin nimmt mich,

      Purpurne Wolken! und möge droben

 

In Licht und Luft zerrinnen mir Lieb' und Leid! -

Doch, wie verscheucht von töriger Bitte, flieht

   Der Zauber; dunkel wirds und einsam

      Unter dem Himmel, wie immer, bin ich -

 

Komm du nun, sanfter Schlummer! zu viel begehrt

Das Herz; doch endlich, Jugend! verglühst du ja,

   Du ruhelose, träumerische!

      Friedlich und heiter ist dann das Alter.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de/17916.html

Esti fantázia (Magyar)

Árnyékban ül kis háza előtt a pór,

elégedett, mert tűzhelye füstölög.

  Marasztalón a vándorokhoz

   szól a harang derüs esti csendben.

 

Most a hajós is már kikötőbe tér,

a messzi város nagy piacán elül

  a víg zsivaj; csendes lugasban

   csillog a bor s a baráti asztal.

 

Én merre menjek? Dolgozik és pihen

az ember, igy él munka s a bér között,

  örül, vidám mindenki; mért nem

   alszik a kin s a fulánk szívemben?

 

Az esti égen felvirul a tavasz,

tengernyi bíbor rózsa virít, nyugodt

  arany világunk fénylik; ó csak

   vinne magával a bíbor alkony.

 

Olvadna fényben fájdalom és gyönyör! -

Elűzi mégis, lám, a varázslatot

  a dőre kérés és magamban

   állok a felleges ég alatt.

 

Jőjj hát, szelíd, jó álom! e szív sokat,

nagyon sokat várt; végül is elvirulsz

  ó ifjuság! vad nyugtalan, te!

   És jön a béke, a szép öregség.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap