Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hölderlin, Friedrich: Hazatérés 1 (Heimkunft 1 Magyar nyelven)

Hölderlin, Friedrich portréja

Heimkunft 1 (Német)

Drin in den Alpen ists noch helle Nacht und die Wolke,

   Freudiges dichtend, sie deckt drinnen das gähnende Tal.

Dahin, dorthin toset und stürzt die scherzende Bergluft,

   Schroff durch Tannen herab glänzet und schwindet ein Strahl.

Langsam eilt und kämpft das freudigschauernde Chaos,

   Jung an Gestalt, doch stark, feiert es liebenden Streit

Unter den Felsen, es gärt und wankt in den ewigen Schranken,

   Denn bacchantischer zieht drinnen der Morgen herauf.

Denn es wächst unendlicher dort das Jahr und die heilgen

   Stunden, die Tage, sie sind kühner geordnet, gemischt.

Dennoch merket die Zeit der Gewittervogel und zwischen

   Bergen, hoch in der Luft weilt er und rufet den Tag.

Jetzt auch wachet und schaut in der Tiefe drinnen das Dörflein

   Furchtlos, Hohem vertraut, unter den Gipfeln hinauf.

Wachstum ahnend, denn schon, wie Blitze, fallen die alten

   Wasserquellen, der Grund unter den Stürzenden dampft,

Echo tönet unher, und die unermeßliche Werkstatt

   Reget bei Tag und Nacht, Gaben versendend, den Arm.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nussbaum.home.solnet.ch/volltexte/

Hazatérés 1 (Magyar)

Bent az Alpok közt derüs éj van még s mosolyával

   felhőpára mereng s álmosan ásit a völgy.

Száguld most ide, majd oda tréfás kis hegyi szellő

   ferde sugár villan s tűnik a fenyvesen át.

Küzd, lassan közeleg, borzong örömében a Káosz

   ifjús mégis erős, harca derüs szeretet,

ünnepi forrongás, sziklák korlátja között dúl,

   és bacchantikusan hajnali fény közeleg.

Végtelenül megnő az idő ott, év, napok, órák

   szent sora összevegyül rendje merész iramán.

Észbe kap ám az idő, a vihar madarát a hegyek közt

   látja, amint lebegőn reggeli napra rikolt.

Csúcsok alatt lent már a falucska is ébred a völgyben

   és bizalommal kék égi magasba tekint.

Sejti a föld a növést, a gomolygó pára alatt most

   villámként zuhanó, vad patakokra figyel,

körben visszhang cseng, napot, éjet hajt a hatalmas

   műhely szűntelenül s jó adományokat oszt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap